KOPORSÓS FÜRDŐ

Damjanich utca

 

Van itt termálvizes fürdő a hatvanas évek óta, de voltak korábban is fürdők: parti fürdők az Élővízcsatornán, még korábban pedig gőzfürdők, már a török idők előtt, általában káddal. Az igazi különlegességet mégis az úgynevezett koporsós fürdő jelentette. A legismertebb a Vladár-féle szabadalmazott koporsós fürdő volt, hivatalos nevén: hordozható gőzfürdő. Egy lakatos mester találta ki és készítette el a 19. században. Egy parasztházban két fekvő- és egy ülőfürdő várta a gyógyulni vágyókat. A koporsó alakú és nagyságú szerkezet két részből állt. Az alsó rész közepén többliteres, felfelé nyitott réztartály volt, ebbe öntötték a forró teafőzetet. A fölötte lévő hordágyszerű vászonra feküdt a beteg, meztelenül. Ezt követően rázárták a ,,koporsó” fedelét, mely a fej kivételével magába zárta a gyógyulni vágyó teljes testét, amelyet így átjárt a gyógyfűfőzet gőze. A gyógyteát a szomszédos lakatosműhelyben felizzított tömör vashengerrel – amelyet a réztartályba mélyített csőbe dugtak – folyamatosan melegen tartották. Nem maradt fenn leírás arról, hogy miből főzték a teát. Ám tudott, hogy abban az időben a reumát paprika- és paradicsominda, fűzfalevél, diófalevél, farkasalmalevél, fájdalomborsó, ökörfarkkóró, vadtátogó, zsálya, csontfű, kakukkfű, mezei zsurló, szénamurva, fehérmályva, köszvényfű, keserűlapu, csalángyökér és más növények főzetével gyógyították. Feltehetően itt is ezeket vagy ezek keverékét használták. A szerkezet elnevezése találó volt, nemcsak a formája miatt, hanem, mert aki ebből egy kúra után felkelt, úgy érezte, mintha újjászületett volna.

A szerkezetet – a ,,koporsót” – ki is lehetett kölcsönözni egy vagy több napra, kedvező áron. A különleges fürdő 1930-ban szűnt meg. Miután a fürdőház berendezését Lükő Gábor néprajzkutató útmutatása alapján Kohán György lerajzolta, rekonstruálható lenne.

A városban másutt is működött koporsós fürdő.